A Randstad legújabb kutatása 35 ezer munkavállaló bevonásával készült, ez összesen 34 piacot érintett. Mivel a téma elég hosszú, ám annál fontosabb, így két részletbe szedtük. Elsőkörben nézzük meg azt, hogy mit várnak az alkalmazottak a munkahelyektől.
Talán nem meglepő, de a stabilitás mindig is kulcsfontosságú volt a dolgozóknak, azonban a jelenlegi inflációs-háborús helyzetben ez még inkább előtérbe került. Természetesen az extra feltételek is fontosak számukra (pl. rugalmas munkaidő), de már az alapvető tény, hogy legyen egy biztos munkahelyük is sokakban kérdésként merül fel. A magyar válaszadók:
- 58%-a fél attól, hogy a munkahelyük biztonságát fenyegeti a világgazdasági helyzet
- 34%-uk pedig attól fél, hogy elveszíti állását
Emiatt közel kétharmaduk képes lenne visszautasítani egy állást, ha nem tudja garantálni ezt a biztonságot. Üres helyek azonban mindig vannak a munkaerőpiacon, vagyis ezt gondolják a magyarok, mert a megkérdezettek 45%-a azt nyilatkozta, hogy gyorsan találna új helyet, ha mégis bekövetkezne az elbocsátás.
A jelenlegi nehéz helyzetre a munkáltatóktól várják a segítséget, megoldást. Köztudott, hogy az infláció olyan mértékben növekszik az utóbbi időkben, amelyet a megszokott, éves fizetésemelések már közel sem korrigálnak. Ennek következtében a magyar válaszadók fele várja el azt, hogy gyakrabban történjen bérnövelés.
- Továbbá 40%-uk gondolja úgy, hogy a munkahelynek hozzá kellene járulnia a havi megélhetési költségekhez
- 30%-uk pedig az energia, utazási és egyéb napi kiadások támogatását is szorgalmazná
Jó hír viszont, hogy a magyar munkavállalók 45%-a nyilatkozta azt, hogy a munkahelye segít megküzdeni a jelenlegi magas költségekkel. Bár úgy gondolom minden alkalmazott örülne, a plusz támogatásnak…
A bevétel növelése talán rég volt ennyire fontos, nem meglepő, hogy a dolgozók képesek sok mindent megtenni, hogy így vagy úgy, de plusz pénzhez jussanak hozzájussanak. Emiatt Magyarországon a munkavállalók:
- 34%-a hajlandó másodállást
- 30%-a pedig túlórát vállalni a cél érdekében!
Ez önmagában talán nem tűnik olyan drasztikus adatnak, azonban ha megvizsgáljuk globális szinten, akkor rájövünk, hogy a magyarokra jellemző százalék sokkal magasabb, mint máshol. Világviszonylatban ez a szám 23 és 25 százalék. Északnyugat-európában pedig 19 és 15 (!!) százalék. A kiugró számokat valószínű nem magasabb igények indokolják, sokkal inkább a drasztikusan megemelkedő megélhetési költségek, amelyek csak ily módon tudnak előteremteni a munkavállalók. Az is szomorú, hogy míg a világviszonylatot nézve leginkább a Z generációra jellemző az, hogy másodállást vagy túlórát vállaljanak, magyar alkalmazottnak ez minden korosztálynál, még az időseknél is egyaránt jelen van.
A történet itt nem áll meg, hiszen a gazdasági válságnak természetesen a nyugdíjra is hatása van, de nem is akárhogy. A megkérdezett magyar munkavállalók
- 40%-a gondolja úgy, hogy nem fog tudni nyugdíjba menni 65-69 éves kora előtt
- 80%-a pedig azt nyilatkozta, hogy az anyagi helyzete nem engedi, hogy akkor menjen nyugdíjba, amikor szeretne
Ezzel szemben a magyar alkalmazottak 46%-a szeretne nyugdíjba menni 60 éves kora előtt, amire sajnos nem sok esély van. Nem csak az anyagi szempontok miatt van ez így, számos dolog befolyásolja azt, hogy tovább maradnak-e a munkahelyen, mint például az, hogy:
- Úgy érzi a munkáltatónak szüksége van rá
- Neki van szüksége a munkára az életében
- Vagy csak egy nagyobb mérföldkőre vár
Remélem hasznosnak találtad a cikket, a második részben a munka – magánélet egyensúlyát fogját áttekinteni és azt, hogy mit is várnak a munkavállalók el e téren.