Az első rész leginkább az inflációs- háborús helyzetben bekövetkező igényeket tárta fel, míg jelen cikkben a munka és magánélet fontosságáról lesz szó. Úgy gondolom ez az utóbbi pár évben különösen fontossá vált, külföldön és itthon egyaránt. Több dolog is előidézte azt, hogy a magyar munkavállalók 59%-a nem vállalna el olyan munkát, ami negatívan befolyásolja a munka és magánélet közti egyensúlyt.
Sok új tényező merült fel, rengeteg változás történt. A home office, a közösségi média hatása (pl. új munkakör influenszer), távmunka mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy az alkalmazottaknak kitárult a világ és most valami mást akarnak. Nem elégszenek meg, míg meg nem találják a megfelelő helyet számukra (ez mondjuk a fiatalabb generációra jobban jellemző), hiszen a régi időkben sokan ott mentek nyugdíjba, ahol elkezdték a pályafutásokat, na ez ma már aligha jellemző. A felmondás oka hazánkban is:
- 37%-ban azért következik be, mert a dolgozó szeretne megszabadulni a mérgező munkahelyi hangulattól
- vagy azért (21%), mert nincs további fejlődési lehetőség
Azonban az alkalmazottak csupán 37%-a mondana fel azért, mert a munka akadályozza őt a kiteljesedésben, azaz az élet élvezésében.
A munka-magánélet egyensúlya a magyar alkalmazottak 96%-ának fontos, ezért úgy gondolom munkáltatóként elengedhetetlen, hogy ez a terület kiemelt figyelmet kapjon.
Amint korábban is írtam, változott a világ és vele változtak az igények is, míg régen ez talán nem is volt kérdés, hogy a munkaidő 8-16 óráig tart, addig most az alkalmazottak (magyar viszonylatot nézve) 86%-a tartja fontosnak a rugalmas munkavégzést. Ráadásul a hazai szférában dolgozók 34%-a kizáró oknak tartja azt a munkahelyet, ahol erre nem is adódik lehetőség, ami úgy gondolom elég meglepő adat.
Na de mennyire van lehetőség erre itthon? A rugalmasság:
- a munkavégzés helyére vonatkozóan az alkalmazottak 44 százalékának elérhető
- munkaidő szempontjából 38 százaléknak biztosított csupán
Mit jelent ez egy munkahelyre nézve? Azt, hogy sok esetben versenyelőny megszerzésére ad lehetőséget, illetve egy kiemelkedő eszköz a munkaerő megtartásra. Másrészt lassan lemaradását és hátrányt is jelenthet azokkal a cégekkel szemben, akik felkínálják ezt a lehetőséget a munkavállalók számára.
Ezáltal pedig érdemes lehet azon gondolkodni, hogy hogyan lehet ezekre a területeken minél nagyobb fejlesztést elérni, hiszen rugalmas munkaidő és hely közvetlenül befolyásolja a munka – magánélet egyensúlyának megítélését, ami ne feledjük az alkalmazottak 96 százalékának fontos.